Hát mivé lettél kedves idegen? Álmodozó földönfutó… Mindkét lábad vígan a talajt tapossa, míg éjszaka álmaid kavalkádjában sírod szemeid könnyesre. Amint embert látsz, mosolyra húzódik szád, kedvessé válsz és boldoggá, de menekülj ha elfordulnak, mert önmarcangolás vár csak és bánat! Kétszínű szíved világa, elesett vagy, gyenge és sértett. Nem, nem jól hiszed… Nem vagy te senki féltve őrzött álma. Barátod egy sincs.. lelked oly árva. És hol az álmod? Hol az a szép álom, mit amint jövőnek hívnál, szertefoszlik és ott maradsz egyedül, egy csodára várva.

Állj fel mostmár a porból, földönfutó leány... Vesd le ruhádról, mit a szenvedés ráhányt, mosd le a kétszínűszég mocskát orcádról, tűntesd el a hamut szívedből, hadd gyúljon tüze újra, hadd erősödjön meg forró lángja!

Hát mivé lettél kedves idegen? Számít az ha szíved a tét és az életed?

Kinéztem az ablakom ködös üvegén tegnap éjjel. Valami foszlányok hulltak az égből le a földre. Szél vitte tova őket a messzeségbe. Megszakadt e látványra gyenge szívem. Az én álmaim foszlanak széjjel. Az én álmaimat fújja a szél messzire.

Képzelj el egy világot. Ez nem egy parnasszista látomás, hanem a tiszta képzelet kincseinek Tutanhamonja: egy álom! Ott fölötted az égen csak bárányfelhők pelyhedznek, nincs eső, se villám, csak a béke magas fokú érzete. A születés és újjászületés itt mindennapos. Nincs halál, se betegség, ennek ellenére túlnépesedés sincs, hisz ide a legtisztább lelkületű emberek tehetik csak be lábukat. Itt a gondolat érték, a pletyka bűn. Aki ide betér, testét és lelkét ápolja, tisztítja és nem rest az értékesre, a tiszta gondolatokra fordítani idejét, hogy ezzel segítse Világunk fejlődését. Itt nem dobják el maguktól az emberek Arisztotlészt, csak mert Galilei és Kepler megcáfolták elméletét, hanem szívükbe zárják erősebben, mert szánt időt a gondolkodásra és nem csak közhelyes pletykákon járt az esze. A tudomány érték. Nem feltétlen kell mindenkinek értenie az összes tudományhoz, de mindenki preferálja valamely ágazatát és azt előszeretettel műveli és hirdeti. Itt az idő nem számít. Csak hatni, alkotni és gyarapítani. Szeretni, gondolni és érezni. Tiszta a lábnyom, mit ember hagy maga után és tiszta az erdő, melyre mindenki Loraxként vigyáz. A természet egy önálló személyt formál. Teste, lelke emberével harmóniában, szoros kapcsolatban él. Ezért oly tiszta és gyönyörű ez a környezet. Hisz szennyes emberek közt szennyes leszel, tiszták közt tiszta leszel. A természet is így működik. Velünk, harmóniában. Együtt élünk vele, ő ad otthont, mi adunk életet, vidámságot és értelmet. Itt a legapróbb kis virág is csábítóbb és szebb, mint Loreley. A barna, fásult köpenyeket mindenki rég levetette, hogy helyébe lila selymet akasszon, hisz az ember az ember, akármilyen kicsike is. Egyenjogú, sérthetetlen, intelligens.

Ha egyszer nem találnál Engem sehol… Ha egyszer végleg elmegyek, vagy csak épp elkalandozok, lépj be ebbe a világba, itt megtalálsz bármikor! Amennyiben nem tudod teljesíteni az ide tartozó feltételeket, várj meg a kapuban, épp gondolkodom.