Járom az utat az életem mezején, döntéseket hozok, irányt váltok, és csak haladok előre töretlen. Néha megállok egy pillanatra, vagy akadály kerül elém, de haladok és folyamatosan tanulok. Szabad vagyok. Igazán szabad vagyok.

Szabad vagyok a döntéseimben. Hiszen milyen szabadság az, ha a nekem kijelölt utat kell járnom? Milyen szabadság, ha azt csinálom, amit látok és nem próbálok ki más utakat? Hogyan dönthetem el szabadon, hogyan szeretnék élni, ha csak egy életformát ismerek? Ez nem szabadság nekem. Hiszen honnan tudom, hogy a hagyomány útját szeretném járni, ha ki se próbálok más utakat? Hol a döntés szabadsága, ha csak egy lehetőséget ajánl fel a társadalom körülöttem? Ki akarok én lenni? Önmagam, vagy a következő ember, aki beáll a sorba? Hát ezért vagyok igazán szabad a döntéseimben. Mert én önmagam szeretnék lenni és társadalom, barát és család rosszallásával nem törődve járok újabb és újabb utakon, hogy a tapasztalatok tárházából el tudjam dönteni, melyik irány való nekem.

Szabad vagyok. Igazán szabad vagyok. És ezt senki nem veheti el tőlem.