Egy májusi estén járunk, úgy 11 óra fele. Sötét van és szemerkél az eső. Egy három méter magas kerítéssel körbezárt tábor vaskapuja elé begurul egy kisbusz. A kerítés és a kapu tetején szögesdrót húzódik. Veszélyes embereket tartanak itt, azt mondják. A tábort a parkolóval együtt még egy kerítés övezi, ahova szigorú ellenőrzés után csak kivételes esetben lehet belépni, engedéllyel. Az engedélyt pedig nem adják könnyen, mert hát veszélyes embereket tartanak itt... azt mondják.
Két lány száll ki a kisbuszból, egy papírt nyújtanak át a kaput őrző rendőröknek. Hosszadalmas vizsgálódás után bemehetnek.
Bent a táborban kisebb területek vannak elkerítve. Konténerek helyezkednek el U alakban, középen egy kis udvarral, ide vannak bezárva az emberek. A két lány végigsétál három különálló ilyen "szektor" között.
Sötét van és szemerkél az eső... csak néhány lámpa világít, azok is inkább az udvarba, hogy jól lássák az őrök a fogvatartottakat.
Az udvarokon gyerekvisongás. Tíz éves kisfiúk rugdosnak egymásnak egy megviselt labdát. A padokon édesanyák beszélgetnek, miközben csecsemőiket ringatják. Az asztalnál édesapák kártyáznak. Mármint a fogvatartottak...
Sötét van és szemerkél az eső, a két lány így megy végig a szektorok között. Elérnek a legkisebbikhez. Itt tarthatják a legveszélyesebbiket. Két rendőr a bejárat előtt, egy fogvatartott az egész szektorban.
-Kértek rendőri kíséretet? - kérdezi az egyik rendőr a lányoktól. A lányok viszont nem kérnek.
A magánzárkában fogvatartott egy férfi. Bűne, hogy egyedül van. Jókedélyű, viccelődő és barátságos. Azt mondják veszélyes. Annyira veszélyes, hogy ételt sem adnak neki a tábor vezetői, nehogy erőre kapjon. De a lányok adnak neki egy hétre elegendő élelmet. A rendőrökön látszik a feszült figyelem súlya, látszik, hogy nehezen viselik, ezért csak ülnek a tető alatt és belemerülnek a telefonjaikba. A lányok és a férfi meg csak nevetnek és beszélnek. Hálás ez az ember, mert mással nem beszélhet. Hiszen azt mondják, hogy veszélyes.
A lányok kimennek a szektorból. Elindulnak visszafele. A férfi mosolyogva még utánuk integet. A családosok mellett járva a gyerekek odafutnak a kerítéshez, csak egy érintést kérnek. A lányok megsimítják az arcukat, a gyerekek pedig örülnek. Az édesanyák mosolyogva köszönnek a padról. Az édesapák szép estét kívánnak. De a lányoknak menniük kell, még egy mosollyal az arcukon visszafordulnak integetni és elbúcsúznak.
A lányok távolodnak. Sötét van és erősödik az eső. A gyerekek a kerítés rácsaiba kapaszkodva néznek a lányok után, de már nem mosolyognak.
A kisbusz elhajt. A lányok hazamennek mind a saját otthonukba, lefürdenek, lefekszenek aludni a saját ágyukba... és sírnak. Belül mindannyian sírnak. De a táborban továbbra is csak esik az eső és nagyon sötét van.