Tanítóink

Az iskola az ember második otthona, a tanár meg a második anyja/apja. Sok embertől hallottam már ezt, az első osztályt is ezzel a mondattal fejükben kezdi sok kisgyerek. Először talán még el is hisszük, de ezt tart a felső osztályokig. Alsóban ha sírsz, ha Peti meghúzta a hajadat, ha valami nem megy, ott a tanító néni/bácsi, aki jó szívvel segít Neked, de ezt sajnos csak a kisgyerekek kapják meg, ugyanis ötödik osztálytól kezdődik az igazi életbe való szoktatás. Szokd meg, hogy szívsz, hogy minden igazságtalan, viseld el a tanáraid igazságtalanságát, szivatásait és tanulj sokat, mert ha nem, SENKI LESZEL!

Ez szerinted korrekt? Te is úgy gondolod, hogy az élet szar és mást nem is érdemes tanítani, csak a száraz tankönyvi anyagot? Ha igen, kérlek ne is olvasd tovább, mert erősen meg fogom cáfolni, mert EZ ÍGY NEM JÓ!

Minket a gimnáziumban összesen 12 (tizenkettő) tanár tanít, közülük négy, azaz 4, aki nem a szar élet titkát neveli belénk, plusz egy, aki tavaly tanított minket, sajnos idén nem tanít a mi osztályunkba. Ők azok, akik pozitívan, esetek 90%-ában vidáman jönnek be az osztályba (bár sajnos néha egy-két gyerektől sírva mennek ki). Velük lehet csak élvezni az órákat, mert nem azt hitetik el velünk nap-mint nap, hogy HÜLYE AZ EGÉSZ OSZTÁLY!

A mi iskolánkban ezek a típusok vannak, akiknek inkább rabszolgaképzőbe kellett volna menniük:

• Tömeggyártó: minden diákot ugyanúgy tanít, azt hiszi mindenki tudja azt, amit az egyik tud, nem veszi figyelembe azt, hogy netán valaki vizuális, vagy jobban megérti a feladatot, ha tesztlapot töltünk ki, nem pedig folyamatosan szöveget fordítunk és mondatokat szerkesztünk (pl. idegen nyelvben)
• Monoton: elvileg szereti az ő tantárgyát, de azt olyan lelkesedéssel adja elő, mint ami egy lapát földbe szorul és elvárja tőlünk, hogy mi imádjuk amit tanít
• Pesszimista: „szar az élet és nektek is rossz lesz, mert nekem is az, szóval tanuljatok, hogy legalább egy 50.000 FT-os állást tudjatok szerezni és legalább nem haltok éhen”
• Világ közepe: ki ha nem ő? az ő tantárgyát kell szeretni, arra készülj, a többire nem kell
• …: röviden és tömören idegtépő (pl. miért nem érted? ez tök egyszerű, hogy az „a”-ból azért lesz „c”, mert az egyébként „b”, ami igazából „a”…, WTF???)

Egy tanár miért nem azt tanítja nekünk, hogy lásd meg a csodát, a szép dolgokat? Te meg szoktad nézni a kacsa formájú felhőt? Gyönyörködsz egy éppen elrepülő madárban? Rámosolyogsz egy idegenre? Pozitív vagy, vagy NEGATÍV?

A szép élet nem abban rejlik, hogy mennyi pénzt keres az ember, vagy hogy hol él. Az igazi öröm az apróságokban rejlik. Mikor tanítja meg ezt valaki a gyerekeknek?
Az országunk nem Gyurcsánytól, Orbántól, vagy egyéb pasasoktól lesz szebb/rosszabb, hanem tőlünk. Ha az emberek összefognának és rendben tartanák a dolgokat, milyen szép lehetne már a környezetünk. Ha nem azon rágódna folyamatosan a tüntető nép, hogy éppen ki van a „királyi székben”, hanem azon dolgoznának, hogy a nép összefogjon és magának formálja Magyarországot, akkor teljes mértékben megváltozhatnának a rossz körülmények. Orbánt a nép helyezte posztjába, ergo a nép alkalmazottja, csak ezt senki nem fogja fel. Egy alkalmazottat lehet irányítani, csak ahhoz az összefogás és nem a balhé szükségeltetik. Ezt mikor fogja bárki elmondani az embereknek?
Sokan panaszkodnak, milyen pesszimisták a magyarok és mennyi bajuk van. Ilyen tanárokkal mit várunk? Ha ezt tanulja a gyerek, ilyen lesz!

Ezzel én nem azt akarom közölni, hogy tanáraink rosszak, hisz nekik is megvannak a saját bajaik, be vannak határolva, meg a többi… de az ilyen ember, aki ezt nem bírja és nem tudja azt mondani a bánkódó Pistikének, hogy „nézd milyen szépen süt a nap, légy boldog, mert az élet nem a jegyektől lesz szebb, hanem ettől!”, az NE MENJEN TANÁRNAK! Akkor talán nem lenne olyan sok munkanélküli diplomás tanító/tanár…