Az idő megállt egy pillanatban,
S előtör egy érzés, oly ismert számomra.
Minden mi irritál, feltör agyamban,
S hangosan szól minden zavaró hang.

Ez az érzés, mi szívemben van,
Oly sok idő után feltör újra,
Most erősebben idegszálaimat húzogatva,
Ez az igaz érzés, mi szívem folyton nyomja.

Egyre nehezebben tartom vissza
Az adrenalint, mi agyamat kínozza,
Miközben öklöm összeszorítva
Próbálom megnyugtatni magam.

Oly sok ember, kit az életben bántottam,
Többségük talán nem is ártatlan,
Mégis hátam mögött mind összefognak,
Hogy egy gyenge percben visszavágjanak.

Mindig próbálom leállítani magam,
De hiába, a pokol uralja minden vágyam.
Élhetek én bárki árnyékában,
Sosem leszek elfogadott az átlagban!

Félek, bűneim már megbántam,
Bármit teszek ez ellen, minden hiába.
Az életemben egy választás maradt,
Ha valaki elsöpri életemet, vágyaimat…