Elveszett szerelmem

Sötét volt, zord éjszaka,

Szemben állt, reám várva.

Sötét ruhája éjfekete,

Hívogatott sötét szeme.

Szerelmes szava csábított,

Sötét vára nyugtatott,

Különös nyugalma bíztatott,

Váratlan hatalma bátorított.

Övé voltam már, tudtam,

Nincs visszaút a múltba.

Nincs menekvés a boldogságba,

Nincs más nélküle, csak a bánat.

Régen láttam, mégis ismertem,

Csábított minden benne.

Szerelmes voltam a mosolyába,

Szerettem minden pillanatában.

Szerettem, ha hozzámért,

Szerettem, mert segítséget nem kért.

Szerettem, hogy szabad voltam,

Mellette boldognak láttak.

Sötét van, zord éjszaka,

Egyedül állok reá várva,

Sötét ruhám éjfekete…

Tudom, nem jön el.

Vége annak a csodás érzésnek,

Vége a boldog perceknek.

Hallom még hívó szavát,

A képzeletem csendes dalát.

Vártam rá, sírtam érte,

Mégsem jött, elfelejtett.

Összetörte újra a szívem,

Most bánat vesz körül engem.