Ki a párom?

 Állok egy nagy, sötét teremben.

Nem láthat itt senki engem.

Hosszú, gyönyörű, fehér ruhám

Mint egy álom, rajtam úgy áll.

Keresek valakit hevesen,

De senki nincs a teremben.

Magányosan, gondolkodva állok

Vajon kire várok?

Egyszer csak fényes lesz a terem,

És sok fehér lány táncol szemben.

De mindegyik lány párral táncol,

Nem tudom, hol az én párom.

Aztán előjön feketében,

S felém jön egy sötét fényben.

Nem néz rám, és nem mosolyog

Csak kényszerítve felém indul.

Nem ér hozzám, nem jön közel,

Végül elfordul és elmegy.

A fehér lányok táncát csodálom,

Közöttük láthatatlan vagyok.

A világosság sötétül már,

De nincs velem igazi pár.

Egyedül múlok el, sötétben,

Mert nincsen aki megment engem.

És egyszer lelkem hálájával

Felém jön Ő a homályban.

S a párok is újra táncolnak,

Boldogabban, mint előbb láttam.

Ő lassan közeledik hozzám,

Rájöttem, a párom talán.

Közeledik és boldog vagyok,

Ránézek, végig mosolygok.

Visszanéz rám, lassan közelít,

Szeretete felé fordít,

Lassan jön, mégis várok,

Mer tudom, hogy Ő rá várhatok!