Kétségbeesett lélek

Állok a réten egyedül,

Állok a réten kétségbeesve.

Sírok és esik az eső,

Sírok, együtt sír velem Isten.

Félek, hogy eljön a sötét,

Félek, hogy elragad Lucifer.

Várom, jöjjön az éjszaka,

Várom, múljon el minden.

Érzem, elfogy az erőm,

Érzem, összerogy a térdem.

Hallom a remény dalát,

Hallom, mégis elkergetem.

Vérzek, mint megsebzett vad,

Vérzek, bentről vérzik a lelkem.

Látom messze a fényt,

Látom, már világos minden.

Segíthettem nőknek, férfiaknak,

Segítettem, mégis hiába éltem.

Állhatnék a tömegben,

Sírhatnék a boldogságtól,

Félhetnék a csalódástól,

Várhatnék egy új életre.

Érezhetném a biztosságot,

Hallhatnám a valóságot,

Vérezhetne testemen kis seb,

Láthatnám a vidámságot.

Segíthetnék mindenkinek,

Már nincs erőm, nem tehetem.

Érzem, fojtogat belülről,

Érzem, vérzik a lelkem mélyről,

Érzem, lehúz a sátán lentről,

Érzem, nem harcolhatok, nincs erőm.

Menekülhetek, futhatok bármi elől,

Nincs menekvés,

Mert gyorsan felemészt.