A sokszívű... értem a címet, szép, egyedi, megragadja a mondandót és az olvasót. És gondolatokat ébreszt bennem.

Az hisszük, vagy azt akarjuk hinni, hogy egy szív egy embert szerethet. Egy szív egy emberhez kötődik. Egy szív egy emberhez igazán hűséges. Egy szívbe csak egy ember férhet bele.

A szeretet megfoghatatlan, ezer formája és minősége van. Szeretem a lovamat. Szeretem az anyukámat. Szeretem a barátaimat. Szeretem a marcipánt. Szeretem a tulipánt. Olyan sok mindent szeretek. És te is sok dolgot szeretsz. De amikor azt mondom, hogy szeretek két férfit... azt már nem lehet. Hiszen egy szívbe egy férfi fér bele. Ezért vagyok én sokszívű.

De tessék vizsgálat alá vonni, egy szívem van és amúgy sem a szívem termeli a hormonokat, amiktől szerelmet érzek, nem a szívem érez. A szívem csak a testem felfokozott állapotát próbálja kielégíteni a gyors szívdobogással. A testem pedig csak egy érzésre reagál. Egy testem van, érzéseim pedig megszámlálhatatlanok. Így hát azt mondhatom, hogy ugyanúgy, ahogy az érzéseim sokasága belefér az én világomba, belefér a két, vagy több ember iránt érzett szerelem.

A sokszívű. Te is érted, én is értem. De higgy nekem, amikor azt mondom, hogy szeretlek ugyanazzal a szívvel, mint amivel másokat is szeretek. Mert én egyszívű vagyok sok szeretettel.

(A sokszívű című hamarosan megjelenő könyvhöz a linket itt találod: A sokszívű. Ajánlom minden kedves olvasómnak sok szeretettel)