Seprű áll nekitámasztva a falnak, a talaj vastagon homokos. Egyszer talán még összehord egy kis szemetet, de most csak áll tehetetlenül, mint porszívó a sivatagban.
Milyen abszurd. Mily hihetetlen. És igaz. Minden szó igaz. És ez is elszáll, mint a pillanat - a tetőn keresztül, hiába őrzöm azt a vasajtót. Olyan gyorsan tűnik el, mint a gyík a homokdombon. Egy kicsit nem figyelek és eltűnik minden varázsával és fájdalmával. Az emberek hirtelen emlékképpé válnak, az érzések és történések pedig tapasztalatként élnek tovább.
Egyszer keblemre ölelem a pillanatot, majd szertefoszlik és egy szeretet-foszlány marad a szívemben és egy gondolat: "Köszönöm".
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó