Földi fellegek közt jártam… Oly ismerős fellegek között. Mintha már jártam volna közöttük, de mégsem. Idegen voltam, de talán én is a fellegek közül való vagyok. Csillag nyugszik szívemben, mely pislákol s lángol egyre erősebben, tűzzé akar válni, erdőtűzzé. Lángocskából válni hatalmassá. Talán sikerülhet. Hiszen szikrám szíve felett hajthatom álomra fejem, kedves az, szerelem és minden. Földi fellegekből való, szívével együtt szárnyalok és talán sosem látom meg újra a földhöz ragadt világot. Egy szárnyaló dal a sötét éjszakában, úszó érzelem a nap-sugárok tengerében. „Szőlőszemek levék mi és üstökösök”,az Univerzum érlel és repít a végtelenbe. Érintése a Mennyek adománya, közös szárnyalásunk lelkünk beteljesült álma. Madárok vagyunk mi és egymás lámpása, világítjuk magunk útját, ahogy földi fellegek minden vágyát.

Gondoltad volna kedves érthetetlen poéta? Egyszer értelmet nyer minden szavad…